Lány az egyszarvúval a címe az esztergomi Keresztény Múzeum egyik szép reneszánsz festményének. A középkori bestiáriumok szerint a fehér bőrű, legyőzhetetlen és rendkívül vad állatot csak csellel lehet befogni: ha fiatal lányt talál az erdei tisztáson, megszelidül, és a lány ölébe hajtja fejét. A többi már a bokrokban megbúvó vadászok dolga. A lányt sokáig Mária, az egyszarvút pedig Krisztus jelképének tartották, de a kettős jelkép és a történet már a legősibb kultúrákban is föllelhető.

A lányról kiderül, hogy az életfa megszemélyesítője, az egyszarvú pedig az az isteni személy, akinek a Fa - és így a keresztfa - ágain „fenn kell akadnia”: az ő halála biztosítja az Élet újjászületését. A könyv beavatás saját magunkba, és személyes létünk értelmével szembesít. Aki egyszer találkozott az egyszarvúval, annak követnie kell őt. mint a kilenc szép szál fiúnak a csodaszarvast, mígnem maguk is szarvassá változnak erdő sűrűjében.