Kalmár Csaba (szerk.) : Lángra lobbant a szikra. Emlékkönyv a buddhizmus magyarországi meghonosítóiról

Őszentsége a XIV. Dalai Láma a Buddha parinirvánájának 2500. évfordulója alkalmából 1956. november 29-én Újdelhiben megtartott szimpóziumon a következőket mondta: "A Fényességes Buddha egyik szútrájában megjövendölte, hogy 2500 esztendővel a parinirvána után a Dharma a "vörös arcú emberek földjén" is ragyogni fog. A tibeti bölcsek ezt a jóslatot valamikor saját hazájukra vonatkoztatták, de egyikük, Srí Szakja másképpen magyarázta a kinyilatkoztatást. Szerinte a jóslat Európára utal, ahol a Dharma szintén ragyogni fog. Ennek bizonyos jeleit már most is tapasztalhatjuk." S valóban, a jóslat igaznak bizonyult, mert a XX. században a buddhizmus Európában is fejlődésnek indult és a Dharma fénye felragyogott a Kárpát-medencében is. Európában a buddhizmus először a Buddha legendájának átdolgozásában jelenik meg. A középkorban egy népszerű vallásos legenda, a Barlám és Jozafát a Buddha életét ülteti át keresztény közegbe, s ezt görögül, latinul és a Kazinczy-kódexben magyarul is kinyomtatják. A buddhizmus filozófiáját később Schopenhauer, Hartmann, Nietzsche és mások építik be filozófiájukba, a zenében Wagner Parsifalja, az irodalomban Edwin Arnold költészete, Viktor Widmann eposza, Hornstein drámája is merít a buddhizmusból. A XX. században azután egyre több keletről jött buddhista tanító hozza Európába és Amerikába a buddhizmus tanításait és különböző irányzatait. Ezeknek az elmúlt évszázadban számos nyugati követője és beavatott tanítványa akadt, s mára a buddhizmus nyugaton is olyan világvallássá fejlődött, amely egyre több vallásos gyakorlóra, kutatóra és támogatóra talált. Minden valószínűség szerint már a honfoglalás előtti magyarság is kapcsolatba kerülhetett vándorlásai során a buddhizmussal, bár erről konkrét adatok nincsenek. A Barlám és Jozafát mellett a Mátyás király udvarában tevékenykedő Galeotto Marzio írásaiban is megtaláljuk a buddhizmus ismereteinek nyomait. A Buddha tanításával kapcsolatba kerülő első magyar, az első "nyugati tanítvány" Kőrösi Csoma Sándor volt. Őt követték Mednyánszky anyai nagyapja, Szirmay Boldizsár, aki nagyúri magányában jelentős terjedelmű, összefüggő elméleti munkát írt - Közép-Európában feltehetoen elsőként - a buddhizmusról (mindössze ennyit lehet tudni róla), majd Hollósy József, Mednyánszky László, és késobb a XX. század második felében Dr. Hetényi Ernő és a többiek, akik ilyen vagy olyan módon találtak rá a Dharma ösvényére, megismerték, tanulmányozták, továbbadták, és legtöbb esetben életükben meg is valósították. Ebben a kötetben azoknak az elhunyt magyar buddhista mestereknek, tanítóknak, orientalista kutatóknak, íróknak, költőknek az életrajzi adatait gyűjtöttük össze, akik a buddhista vallás és kultúra területén hozzájárultak ahhoz, hogy a buddhizmus Magyarországon meghonosodjon, meggyökeresedjen és életeros fává növekedjen. 978-ban indiai panditok érkeztek Tibetbe, hogy a Dharmát megerősítsék. Ezt az időszakot tekintik a tibetiek a buddhizmus reneszánszának, melyet a következő szavakkal írtak le: "Keleten újra lángra lobbant a nyugatról fúvó szél hátán érkező szikra." Napjainkra elmondhatjuk, hogy Európa közepén is lángra lobbant a keletről fúvó szél hátán érkező szikra. Mi, buddhisták örök hálával tartozunk azoknak, akik segítették ezt a lángot felgyulladni, fenntartani. Emlékük adjon nekünk erőt ahhoz, hogy az általuk megkezdett munkát továbbvigyük, és a buddhizmus egyetemes értékeit a magunk és minden lény javára itt, a Kárpát-medencében meghonosítsuk, hogy a Dharma fénye világítsa be ezt a földet.