Lajta Béla, a modern magyar építészet úttörője. Budapesti műegyetemi tanulmányok után elnyerte a Hauszmann-díjat, s egy ideig Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, majd hosszú nyugat-európai tanulmányutat tett, másfél évet töltött Olaszországban, főleg Rómában. Itt festészettel és szobrászattal is foglalkozott. Ezután Berlinben Alfred Messel német építésznél, majd R. N. Shaw londoni irodájában dolgozott. 1901-ben hazatért Budapestre, első műve a Bárd zeneműbolt berendezése volt a Kossuth Lajos utcában, majd a mai Honvéd térre tervezett zsinagóga pályázatán I. díjat nyert egy hatszögű alaprajzon tervezett centrális templommal. Korai művein az angol, svéd, belga építészet hatása is érzékelhető.Valamennyi épülete az ésszerűen elosztott tömegek, világos rajzolatú tartók és támaszok s a bontatlan homlokzati síkok harmonikus együttese. Műveit az anyag- és szerkezetszerűségre, a funkciók jó megoldására irányuló törekvés, a formálásban nagyvonalú egyszerűség jellemzi. Újításai - a mázas tégla, a pirogránit alkalmazása díszítőanyagként, vagy az épület lábakra állítása, az egyszerű, vízszintes tagolás - ma is modernül hatnak. Korszerűsége sajátosan magyar, a stilizált díszítményeket azonban mindig alárendelte az építészeti formáknak. A modernség és a népi-nemzeti ornamentika összehangolásának ő volt az első képviselője.