Lóránd Zsófia - Scheibner Tamás - Vaderna Gábor - Vári György (szerk.) : Laikus olvasók? - A nem-professzionális olvasás értelmezési lehetőségei

Olyan könyvet tart kezében az olvasó, amely a tudomány eszköztárával vizsgál mindnyájunkat érdeklő kérdéseket. Éppen erről, azaz mindőnkről, a nem hivatásos irodalmárokról szól. Arról, hogy mit szeretünk olvasni, miért, hogy kik is vagyunk olvasás közben, mennyire laikusak, profik, egyáltalán mennyire egyformák, és hogy mennyire laikusok a profik, amikor azon aggódnak, hogy összejönnek-e a Háború és béke szerelmesei.

tanulmányokban a hangsúly jórészt inkább a profi-laikus szembeállítás lebontására kerül, és e tekintetben is sokféle alapra építkező gondolatmenetek, megközelítési módok vezetnek a szembeállítás kritikájához. Friedrich Judit esszéjében az egyes olvasón belül oldódik fel az ellentét: többféle minőségben, többféle szerepben olvasunk mindnyájan, s olvasatunk olvasói személyiségeink párbeszédéből szövődik össze. Arató László arról ír, hogy nem beszélhetünk laikus olvasásról abban az értelemben, hogy volna olyan olvasás, ami nem tanult, nem mintakövető bizonyos mértékig. Az oppozíció és a benne foglalt hierarchia lebontásában ugyanakkor – nem véletlenül – az a két írás a legradikálisabb, melyeknek horizontja inkább kultúrakutatási, mint irodalomtudományi. Az egyik Kodaj Dánielé, aki azt vázolja fel többek között Király Jenő és Radnóti Sándor szövegeit megidézve, hogy hogyan lehetne a magasművészeti kánon határait és az elit befogadás gyakorlatát úgy kibővíteni, hogy a populáris kultúra művei és fogyasztói beállítódásai számára átjárhatóvá váljanak. Kacsuk Zoltán pedig a rajongói csoportokat hasonlítja össze a szakmai olvasók közösségével, és arra jut, hogy a különbség nem abban áll, hogy mit csinálnak a szövegekkel, hanem hogy milyen irányultsággal teszik.