András Edit művészettörténész és műkritikus az MTA Művészet­történeti Kutatóintézete tudományos főmunkatársa. Számos kor­társ művészeti tanulmányt, kritikát publikált magyar és külföldi szakfolyóiratokban, katalógusokban és tanulmánykötetekben. A posztszocialista régió kortárs művészetével és elméletével fog­lalkozó, az átmenetre fókuszáló írásait több nyelvre lefordították. 2001-ben jelent meg Kötéltánc. Tanulmányok az ezredvég ameri­kai művészetéről című tanulmánykötete az Új Művészet Kiadónál. Tevékenységéért 2000-ben Németh Lajos-díjat kapott. 2008-ban elnyerte az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) magyar tagozata műkritikai díját angolul publikált s jelen kötetben magya­rul olvasható A szocialista múlt kollektív emlékezete és traumája című írásáért. "A rendszerváltozás óta eltelt időszak, a közelmúlt hazai és kelet-európai művészeti folyamatai­val számot vetni nem mindennapi feladat, hiszen nincs meg hozzá a megnyugtató történeti táv­lat, amely az idő múltával szerkezetet ad az eseményeknek, összefüggésbe helyezi a különböző jelenségeket.

A szóba kerülő személyek is zömmel köztünk vannak, a személyes érintettségek és érzékenységek finom hálózata ezért rendkívüli körültekintést igényel. Mégis nincs érdekfeszítőbb művészettörténeti feladat annál, mint amikor valaki előremerész­kedik, és mások által járatlan terepre érve újszerű gondolatokra és felvetésekre nyitottan, a ka­nonizálatlan értékekre érzékenyen lát munkához. András Edit elméleti és kritikai tevékenysége az utóbbi években a felbomlott keleti blokk poszt-szocialista művészetére fókuszált. Írásai a változások természetrajzát adják, a változás különbö­ző aspektusait járják körül. Ezekből a "nézőpont-szeletekből" összeállítható a teljes panoráma. Ahhoz, hogy a hazai, és általában a posztszocialista országok művészete élő nemzetközi kö­zegre találjon, a művészeknek és a kritikusoknak, művészettörténészeknek is egyszerre kétfelé kell figyelniük: "kifelé", a globális színtéren zajló folyamatokra és "befelé", a lokális szcéna jelen­ségeire. András Edit írásainak jellemzője, hogy bennük e folytonos és következetes "kétfelé fi­gyelés" eredményei érhetők tetten. Ezen a horizonton megférnek egymással a különböző néző­pontok és kontextusok, melyek nincsenek "kijátszva" egymás ellen, hanem erősítik, magyaráz­zák egymást. Az elméleti problémákat esettanulmányok viszik művészet-közelbe, melyek módszertani szempontból is például szolgálhatnak teória és praxis összeegyeztethetőségére. A kötet nemcsak a gyakorló szakmabeliek olvasmánya lehet, hanem a művészeti pályára ké­szülők számára is segítséget nyújthat a tájékozódásban, a kortárs művészeti diskurzus termé­szetének megértésében." (Andrási Gábor)