Birkahodálynak használt templomok, utolsó szálig kihaló gyülekezetek, eltulajdonított festők és festmények, kastélyaiból-váraiból kiebrudalt arisztokrácia, szemétdombbal fedett tömegsírok, elátkozott viták nevek írásmódjáról és honfoglalások jogosságáról - a Kárpát-medencei magyarság elbizonytalanodó létének jellemző mozzanatai. Tudjuk, a határon túliak, a "külső" magyarok percenként élik át határhelyzetük tökéletes abszurditását: kulturális-lelki kötéltáncra ítélve, centrum és peremvidék gonosz gravitációjának kiszolgáltatottan. Csak azt nem érzékeljük mi, "belső" magyarok - nyelvi, szellemi, művelődéstörténeti evidenciáink akolmelegében -, hogy a Székelyföldön, az alig ismert Dél-Erdélyben, a felvidéki Szepességben, Kárpátalján és a Délvidéken hogyan zajlik gőzerővel a múlt, múltunk gyarmatosítása, milyen a politikai gyűlöletek hagyományának napi gyakorlata és az etnikai arányok taktikus megváltoztatása. Tájak, ahol végérvényesen megbomlott az együttélés egyensúlya. Lehet utolsó óráról, nemzethalálról vizionálni. E riportkötet határjáró írásai inkább közös felelősségünk kérdéseit feszegetik.