Válogatta és szerkesztette Venczel Sándor.

Még a szürke galamb terhe alatt sem, amely a belvárosi toronyóra mutatóján helyet foglalt, nem mutatott többet az idő, mint délelőtt tíz órát, amikor Szortiment szerkesztő úr az ódon belvárosi házból kilépett, amelynek első emeleti szobáiban bütykös lábú, kiült nadrágos munkatársak akkor kezdtek neki a munkának, hogy az Ünnepnapi Újság vasárnapra megjelenhessen. Hát hol is lehet ilyenkor a szédelgő beszélyírót megtalálni? A borbélynál, ahol ritkuló fürtjeit füle mellett előrekefélteti, hogy némi tisztességes ábrázatra tegyen szert? Vagy talán a kocsmában, ahol bizonyos kedvezményekben részesül, mert mindenféle magyarosan hangzó neveket talál ki a francia konyha szerint főzött ételeknek? Szortiment a kocsma mellett döntött, miután ő maga ritkán járt a frizőrhöz.