Sorozat: alföld könyvek.

Az irodalomról való mindenfajta beszédnek - állítja a szerző - többrétegűnek kell lennie; a kritikus feladata pedig elsősorban az, hogy a diskurzus valamennyi területére (elméleti és fogalmi okfejtések, műfaji-esztétikai struktúrák, nyelvi és kifejezésbéli eszköztár, befogadás-szintek stb.) figyelve alakítsa a kritikaírás praxisát. Ezek a szerkesztési szempontok érvényesülnek Angyalosi Gergely tanulmánykötetében, amely századunk magyar- és világirodalmi jelenségeiről, alkotóiról értekezik - kritikus szemmel. ; A több mint húsz írást - rövidebb-hosszabb tanulmányok, előadások, recenziók és pályaképek - négy átfogó fejezetbe tematizálta a szerző, az "elméleti határmezsgyéktől" indulva az irodalomértés különböző szintjeinek feltárásáig. Az első részben (Elméleti kalandozások) azokat az irodalomelméleti "iskolákat" vizsgálja, amelyek hatással voltak a századvég alkotóira, és átformálták a szépirodalommal kapcsolatos művészi kifejezés-formákat: Roland Barthes irodalomfelfogásának fordulópontjait az írás "aktusának" erkölcsi-társadalmi felelőssége hátterével; a tulajdonnév fogalmának és szerepének meghatározottságát Derrida szövegértelmezéseiben; az ún. lírai objektivitást, vagyis a beszélő szubjektum szerint azonosíthatatlan költészet jegyeit pl. Babits, Mallarmé vagy Eliot költészetének nyelvi világában; a klasszikus novella formaváltozásait korunkban vagy Gérald Genette forradalmi esztétikai reflexióit. A művészet megértése és újraértelmezése áll a második rész (Az irodalomértelmezés önreflexiója) írásainak középpontjában, különböző kritikai kötetek vizsgálatával: Nemes Nagy Ágnes költői esszékötetének (Metszetek, 820230), Esterházy Péter és Nádas Péter művei "konszenzusos" kritikai elemzésének, a strukturalizmus paradigmájának meghaladását összegző tanulmánykötetnek, és a költő-kritikus párbeszéd kialakulásának módozatait taglaló tanulmánynak "olvasatában". A harmadik rész (A nagy elődről) a Nyugat kritikusának, Ignotusnak az irodalom autonómiáját védelmező törekvéseit kíséri végig pályája "történelmi példáján". Az utolsó fejezet (Próbakő vagy aprópénz?) "pillanatképei" a szerző kritikusi tevékenysége gyakorlati megnyilvánulásaiból válogatnak: Mándy Iván, Ottlik Géza, Esterházy Péter, Nádas Péter, Bodor Ádám, Petri György, Lázár Ervin, Rákos Sándor és Závada Pál egy-egy - az elmúlt évtizedben megjelent és sikeres - kötetét elemezve. ; A tanulmányok nem egyszerűen csak irodalmi látleletek a 20. század elméleti irányainak és konkrét irodalmi-művészi megnyilvánulásainak, egyben kritikusi "önreflexió" is: Angyalosi Gergely azt is megmutatja, hogy a kritikus által vizsgált és elemzett elméleti kérdések miként jutnak érvényre a műveket és alkotókat bemutató, rövid meglátásokban - vagyis a kritikai gyakorlatban.