Ford., szerk., és jegyzetekkel ellátta: Perczel István.

Sorozat: Odigitria Könyvek.

Jean Meyendorff nemcsak a huszadik század egyik legjelentõsebb ortodox teológiai gondolkodója, de általánosságban is a század egyik kiemelkedõ egyháztörténésze és bizánci tudósa volt, aki teológiai témáit mindig történeti összefüggésben vizsgálta. Ez a mű is dinamikusan, megfogalmazódásának történeti kereteiben tárgyalja az ortodox krisztológiai gondolkodást, a Kr. u. 451-ben tartott Kalkédóni Zsinattól az ortodox teológia végsõ kikristályosodásának idejéig, vagyis a XIV. századi konstantinápolyi, úgynevezett hészükhaszta zsinatokig.

Jean Meyendorff az orosz emigráció sarjaként született Párizsban, a Sorbonne-on doktorált, majd a new york-i Szent Vlagyimir Teológiai Szemináriumon és a Princeton-i Egyetemen tanított. Nemcsak a huszadik század egyik legjelentõsebb ortodox teológiai gondolkodója, de általánosságban is a század egyik kiemelkedõ egyháztörténésze és bizánci tudósa volt, aki teológiai témáit mindig történeti összefüggésben vizsgálta. Ez a mû is dinamikusan, megfogalmazódásának történeti kereteiben tárgyalja az ortodox krisztológiai gondolkodást, a Kr. u. 451-ben tartott Kalkédóni Zsinattól az ortodox teológia végsõ kikristályosodásának idejéig, vagyis a XIV. századi konstantinápolyi, úgynevezett hészükhaszta zsinatokig.
Ekként ez a monográfia, amely elõször 1969-ben jelent meg franciául és angolul, nemcsak az ortodox krisztológiai hagyománynak máig egyetlen átfogó kifejtése ? legalábbis nyugati nyelven és nyugati közönség számára ? de egyedülálló az egész modern teológiatörténeti irodalomban.
Meyendorff itt kora filológiai és történeti kutatásaira támaszkodva érvel a Krisztus személyére vonatkozó ortodox teológiai hagyománynak a dinamikus történeti fejlõdésben megmutatkozó szerves egysége mellett, szembeszállva a nyugati teológiatörténészek körében általános, a hagyományos krisztológiai tanítást radikálisan kétségbevonó álláspontjával.