A mű a patrisztikáról szóló hazai irodalom néhány alapvető irodalomtörténeti feldolgozását, szövegkiadásokat, valamint a patrisztika egyes jeles alakjairól készített filológiai és filozófiai tanulmányokat foglal magában. A szerző célja, hogy a patrisztika filozófiai teljesítményét két olyan témakör – krisztológia és antropológia – egymásra vonatkoztatásával tárja fel, amelyek kezelése eddig csak egymás mellett haladt, ugyanakkor az egyházatyák gondolkodásában mindig központi helyet foglaltak el. Ennek érdekében a mű a keleti patrisztikának a krisztológián alapuló antropológiáját jellemzi. A krisztológia és az antropológia előtérbe állításával a szerző eredeti módon járul hozzá az egyházatyák filozófiai teljesítményének jobb megértéséhez, továbbá alapot nyújthat ahhoz, hogy a patrisztikában képviselt emberkép derűlátóbb és borúlátóbb vonásait az európai kultúra és szellemiség szempontjából megfelelően elhelyezhessék az olvasók.

további képek