Zub, Gleb : Kovácsoltvasművesség

A fémek az emberi kultúra fejlődésének nagyon hosszú útján a leginkább használt nyersanyagok közé tartoztak. A fa és a kő után mindjárt a harmadik helyen álltak, persze ha eltekintünk az olyan ősi anyagoktól, mint amilyenek az állati csontok és bőrök, a nád, a fű és az ezekhez hasonlók. Az ember felfedezte a fémeket és még az ősidőkben megtanulta azokat szükségletei szerint olvasztani és kovácsolni. Mindezekről régészeti leletek tanúskodnak, leginkább a régi görögök és rómaiak idejéből, de az ősi Keletről is. A fémek megmunkálásáról szóló legrégibb feljegyzések a régi Egyiptomból maradtak ránk, körülbelül a Kr. e-i 15. századból. A fémeket eleinte házi és mezőgazdasági eszközök, különféle kapcsok és fegyverek készítésére használták és csak később szántak nekik más rendeltetést is. Minthogy azonban az ember természetéhez tartozik, hogy maga körül szépet is alkosson, a fémek megmunkálását már korán bevonta művészi alkotótevékenységébe.