categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Rácz Lajos (szerk.) : Kormányzás és kodifikáció
- description
- additional information
Tanulmányok az Újkori Európa jogfejlődéséről
Sorozat: Acta Wenzeliana 3. sz.
A közös Európa gyökerei a kései antikvitásig nyúlnak vissza. Az ezt reprezentáló Impérium Romanum utolsó periódusában - mintegy szintézisként - két olyan intézményrendszert is létrehozott, amely napjainkig emlékeztet a történet - földrajzi értelemben vett Európa valamikori egységére. Ezek: a jog egységesítése a Justinianus-i kodifikációval, illetve a kereszténység befogadása. Bár a birodalom keleti és nyugati fele közötti elmérgesedett viták, amelyek ugyan politikaiak voltak, mégis látványos vallási mezt öltöttek, s 1054-ben az Európa két része közötti, addig fennállott eszmei összetartozást is szétszakította. A jog területén megőrződött valamiféle communio, az egykori, a nyugat-európai történeti irodalom által is "nemzetek feletti államalakulatnak" titulált római birodalmi hagyományból. A közismert Bolognai jogi iskola glossátor tudományossága ugyanis Justinianus kodifikációjának felfedezésével erősödött meg, s arra építve kialakította a máig sokat emlegetett jus commune-t, azaz az eszmei, nyugat-európai közös jogot. Ez a közös jog Nyugat-Európában csak az 1600-as évekre egyre élesebben elhatárolódó, lassan nemzetállamokká váló hatalmakkal, illetve a szinte politikai divattá váló abszolutizmussal tűnik el. "Az állam én vagyok" - híres XIV. Lajosnak tulajdonított mondás egyúttal az addigi közös jog hanyatlásának és a saját nemzeti jog dominanciájának egyértelmű jele. Ám ezt a korszakot - polgári forradalmaival - felváltó újkori államberendezkedés már kezdeteiben olyan mintákat teremtett, amelyek nemcsak máig hatnak, de időnként napjainkban is az egyes államok alkotmányozóinak és kodifikátorainak tiszteletre és követésre méltó például szolgálnak.
Az ELTE Jogi Kara Egyetemes Jogtörténet Tanszékének munkaközössége - jelen kötetével- a fent jelzett folyamatokat igyekszik felvillantani, illetve egy-egy fontosabb jogintézményt vagy jogalkotási terméket az utódok okulására bemutatni. így a római-bizánci gyökerektől kezdve a középkori államkormányzat egy-két fontos intézményét elemezve, illetve néhány kodifikációs mozzanatot kiemelve a máig izgalmas és fontos jogalkotási kérdésekig jut el. így olvashatunk azután az állampolgárságról, az állam-egyház kapcsolatrendszereinek különböző megoldásairól egészen az újkori bírósági rendszerek kialakításáig. Kötetünk elkészítésére a formálódó európai közösség előzményeinek megismerése késztetett bennünket. Ehhez figyelmeztető jelként hivatkozhatnánk Rómára, ahol az egyetértés szellemének ápolására már a köztársasági korban felállították Concordia, azaz az Egyetértés templomát. Szimbolikus, hogy a Capitoliumon lévő templomban tartotta később üléseit a Szenátus is. Másrészt figyelmeztünk Montesquieu intő szavára is (A törvények szelleme), amely többek között így szól az európai jogalkotás fontosságáról: "Európában a természetes osztódás során több közepes nagyságú állam keletkezett, amelyekben a törvények uralma nem összeférhetetlen az állam fennmaradásával, sőt ellenkezőleg, annyira elősegíti azt, hogy e törvények nélkül az állam hanyatlásnak indulna, és más államokkal szemben hátrányos helyzetbe kerülne."
Sorozat: Acta Wenzeliana 3. sz.
A közös Európa gyökerei a kései antikvitásig nyúlnak vissza. Az ezt reprezentáló Impérium Romanum utolsó periódusában - mintegy szintézisként - két olyan intézményrendszert is létrehozott, amely napjainkig emlékeztet a történet - földrajzi értelemben vett Európa valamikori egységére. Ezek: a jog egységesítése a Justinianus-i kodifikációval, illetve a kereszténység befogadása. Bár a birodalom keleti és nyugati fele közötti elmérgesedett viták, amelyek ugyan politikaiak voltak, mégis látványos vallási mezt öltöttek, s 1054-ben az Európa két része közötti, addig fennállott eszmei összetartozást is szétszakította. A jog területén megőrződött valamiféle communio, az egykori, a nyugat-európai történeti irodalom által is "nemzetek feletti államalakulatnak" titulált római birodalmi hagyományból. A közismert Bolognai jogi iskola glossátor tudományossága ugyanis Justinianus kodifikációjának felfedezésével erősödött meg, s arra építve kialakította a máig sokat emlegetett jus commune-t, azaz az eszmei, nyugat-európai közös jogot. Ez a közös jog Nyugat-Európában csak az 1600-as évekre egyre élesebben elhatárolódó, lassan nemzetállamokká váló hatalmakkal, illetve a szinte politikai divattá váló abszolutizmussal tűnik el. "Az állam én vagyok" - híres XIV. Lajosnak tulajdonított mondás egyúttal az addigi közös jog hanyatlásának és a saját nemzeti jog dominanciájának egyértelmű jele. Ám ezt a korszakot - polgári forradalmaival - felváltó újkori államberendezkedés már kezdeteiben olyan mintákat teremtett, amelyek nemcsak máig hatnak, de időnként napjainkban is az egyes államok alkotmányozóinak és kodifikátorainak tiszteletre és követésre méltó például szolgálnak.
Az ELTE Jogi Kara Egyetemes Jogtörténet Tanszékének munkaközössége - jelen kötetével- a fent jelzett folyamatokat igyekszik felvillantani, illetve egy-egy fontosabb jogintézményt vagy jogalkotási terméket az utódok okulására bemutatni. így a római-bizánci gyökerektől kezdve a középkori államkormányzat egy-két fontos intézményét elemezve, illetve néhány kodifikációs mozzanatot kiemelve a máig izgalmas és fontos jogalkotási kérdésekig jut el. így olvashatunk azután az állampolgárságról, az állam-egyház kapcsolatrendszereinek különböző megoldásairól egészen az újkori bírósági rendszerek kialakításáig. Kötetünk elkészítésére a formálódó európai közösség előzményeinek megismerése késztetett bennünket. Ehhez figyelmeztető jelként hivatkozhatnánk Rómára, ahol az egyetértés szellemének ápolására már a köztársasági korban felállították Concordia, azaz az Egyetértés templomát. Szimbolikus, hogy a Capitoliumon lévő templomban tartotta később üléseit a Szenátus is. Másrészt figyelmeztünk Montesquieu intő szavára is (A törvények szelleme), amely többek között így szól az európai jogalkotás fontosságáról: "Európában a természetes osztódás során több közepes nagyságú állam keletkezett, amelyekben a törvények uralma nem összeférhetetlen az állam fennmaradásával, sőt ellenkezőleg, annyira elősegíti azt, hogy e törvények nélkül az állam hanyatlásnak indulna, és más államokkal szemben hátrányos helyzetbe kerülne."