Korb Erzsébet (1899 - 1925), a Képzőművészeti Főiskolán 1917-1919 között Glatz Oszkár, majd Réti István növendéke volt. Főiskolai tanulmányait abbahagyta. Mindössze tizenhét évesen már három festményével is szerepelt a Nemzeti Szalon tárlatán.
1919 őszén közös műteremben dolgozott Aba-Novák Vilmossal és Patkó Károllyal. 1924 tavaszán olaszországi tanulmányútra indult, a következő év májusában kiállítása nyílt Rómában. Hagyatéki tárlatát az Ernst Múzeumban rendezték meg 1927 márciusában.

A mindössze 27 évet élt Korb Erzsébet festményeinek fő témája a mozdulatábrázolás volt, képein a pantomimikus beszéd köszön vissza. Közel állt hozzá a mozgásművészet, ebben nagy szerepet játszott, hogy húga, Korb Flóra táncosnő volt.
„Az új formaérzés jelentkezik Korb Erzsébet művészetében. Ez a formaérzés eltávolodik a naturalizmus formátlanságától, az impresszionizmus és post impresszionizmus pseudoformájától és a legújabb törekvések formai anarchiájától, hogy egy olyan formarendszert igyekezzék teremteni, amely a klasszikus tisztaságot, az egyszerűséget és a kifejező kompozíciót hódítja vissza a piktúra számára.”- Hevesy Iván.

Fűzve, illusztrált kiadói borítóban.