Bolz, Norbert : Konzumista kiáltvány

Elmegyakorlat. Műcsarnok-könyvek 05.

A fővonalat (mainstream) pont azok határozzák meg, akik ki akarnak maradni belőle – írja Norbert Bolz, a jól ismert médiakutató, aki mesteri módon használja arra a médiát, hogy provokatív gondolatokat tegyen közzé.

Prof. Dr. Norbert Bolz (született 1953-ban) Adorno esztétikájáról írta doktori disszertációját, habilitációs dolgozata pedig a Filozófiai szélsőségesség a két világháború között címet viselte. 1987-től 1992-ig a Berlini Szabadegyetem előadója volt, majd 2002-ig az Esseni Egyetem oktatott kommunikációelméletet. Jelenleg a Berlini Műszaki Egyetem Médiatudományi Tanszékének vezetője. Berlinben él feleségével és négy gyermekével. Az elmúlt két évtizedben közel húsz könyvet publikált.

Műsoridő vagy közönség? Norbert Bolz jól ismert személyiség a tömegmédia világában. Mindannak, amivel foglalkozik, csupán felületes ismertetésére tehetünk kísérletet: a témák a Frankfurti Iskolával és a hatvannyolcas tiltakozások generációjával való kritikai leszámolástól az új médiumok és kommunikációs formák rendszerelmélet-alapú vizsgálatán át kurrens társadalmi és politikai kérdésekig terjednek. Bolz számára az ismertséget a kommunikáció új körülményeivel foglalkozó könyve, az 1993-as Am Ende der Gutenberg-Galaxis (A Gutenberg-galaxis végén) hozta el. Nem csupán tanulmányozza az új médiumokat, használja is őket: beszélgető-műsorokban jelenik meg és rádióinterjúkat ad, írásai pedig a legkülönfélébb újságokban jelennek meg a Frankfurter Allgemeine Zeitungtól a Tageszeitungig. A Niklas Luhmann rendszerelméletét magáévá tevő Bolz saját retorikai iskolát tart fent, amely provokatív módon támadja a kritikaelméletet. A médiaszereplő ennek az ellenállásnak köszönheti a műsoridőt – és a közönség figyelmét. Bolz mindig kap műsoridőt, ezért igen ismert, pedig elmélete szerint nincs is olyan, hogy „közönség.” A médium az üzenet Az, amit a Frankfurti Iskola „kommunikáció aktusnak” hív, Bolz esetében – kedvenc konzervatív szerzői, Ernst Jünger és Carl Schmitt szóhasználatával – a médiapartizán tevékenységének felel meg. Bolz, a médiapartizán a baloldali kulturális és politikai elitet provokálja, kavarja fel és készteti vitára. Bolz érvelési és elméleti orientációját jól illusztrálják az olyan fejezetcímek, mint „A kritika díszítményei,” amely a Die Konformisten des Andersseins (A másság konformistái, 1999) c. könyvében található. Ebben Bolz Niklas Luhmann rendszerelméletének segítségével igyekszik elszakadni a kritikaelmélettől. Egy rövid idézet annak illusztrálására, nagyjából miként is zajlana ez: „Ez a hatvannyolcasok titka. A lázadás McLuhan szabályát bizonyítja: A médium az üzenet. Akkor és most, a tiltakozás az üzenet.” Rendszerelméletére jellemző a következő kijelentés: „A társadalmi mozgalmak társadalmi problémákat szülnek.” Ilyesfajta jól idézhető sorokkal Bolz a feje tetejére állítja a kritikaelméletet, és ha állításai esetleg nem is mindig bizonyíthatóak, biztos, hogy mindig botrányt keltenek, és ennél fogva érdekesek.