Sorozat: Architektúra.

Burkoló-kötésterv: Lengyel Lajos.

Melnyikov ​a szovjet építészet 1917 és 1934 közötti úttörő korszakának jelentős, nemzetközileg is elismert képviselője volt. Sorsa, életműve ezzel az alig két évtizedes, sokféle irányzatnak, művészi csoportosulásnak teret adó „hőskor"-ral fonódott össze.
Tervei szerint épült meg az 1925-ös párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás szovjet pavilonja, amely a kiállítás egyik szenzációja lett. Sikeres emberként tért haza, és tucatnyi épületet, köztük hat munkásklubot és négy nagygarázst épített. Megbízásait lehetőségnek tekintette a kísérletezésre: terveiben a térszervezés, az expresszív formálás és a szimbolikus kifejezés különféle módjait próbálta ki. Művészi hitvallását szimbolizálja saját lakóháza. A húszas évek végétől kibontakozó sztálini politika nehezen tűrte a független egyéniségeket. A „formalista" művészet ellen indított kampány őt is sújtotta, és mivel önkritikára nem volt hajlandó, teljesen kiszorították a szakmából. Életének hátralevő harminchét évében nem sikerült visszakerülnie a közéletbe. Ezt az életművet mutatja be a kötet szerzője, háttérként felvázolva a kor orosz-szovjet építészetének fejlődési vonalát.