„Két énem létezik: a cselekvő én, és az az „én”, aki tapasztal. Az utóbbi passzív még az előbbi tetteinek kavargása közepette is, tétlen, bűntelen és csodálkozó” – írja magáról Hakim Félix Ellellou ezredes, az afrikai Kús diktátora. Ellellounak négy felesége van (köztük egy amerikai), s hol teljes állami pompával, azaz fellobogózott Mercedesszel járja sivatagi országát, hol kútásónak álcázva, tevekaravánnal, hogy megtudja, mit gondol róla a nép. Kúsban ugyanis, a kifinomult és örömteli üresség honában, amely egy eltűnt királyságról kapta nevét, nagyszabású kísérlet zajlik: a gyarmati sorból felszabadult ország irányítását az alkotmányos uralkodó megdöntése után tizenegy fős forradalmi tanács vette át, élén a fiatal korában Amerikában tanult, s az Egyesült Államok iránt kulturális, ideológiai és személyes ellenszenvvel viseltető Ellellouval, aki a Marx megálmodta tiszta szocializmust és az iszlám reformmozgalmak teokratikus populizmusát igyekszik átültetni a gyakorlatba. A sokéves aszállyal sújtott Kús terméketlen földjén azonban nem fogan meg az eszme – viszont orosz műszaki segédlettel megszólal IV. Edumu király levágott feje, egy amerikai máglyahalált hal a másodosztályú cirok- és zellerkrémleves-szállítmány tetején, a vodkaszagot árasztó leples tuaregek pedig valószínűleg azonosak az orosz rakétabázisnak álcázott orosz rakétabázis kezelőivel. Ellellou, mire története végére ér, a róla elnevezett városban kóborol mezítláb, pénztárcájától, a légiriadókódoktól, Brezsnyev titkos telefonszámától és a hatalomtól megfosztva, ráadásul szeretője, aki időközben belügyminiszterré és nőjogi biztossá lépett elő, letartóztatja árulásért, exhibicionizmusért és csavargásért. Igazán kiérdemelte hát a nyugdíjat, amelyet az ország új vezetői nagylelkűen folyósítanak is neki – Franciaországba. John Updike, az utóbbi négy évtized átlag-Amerikájának krónikása ezúttal új terepre kalandozott: ebben a regényében, amelybe saját Afrika-élményét is beleszőtte, a diktatúráról írt fergeteges szatírát. Könyve nemcsak remek mulatság, hanem igazi irodalmi csemege, amely az egyes szám első és harmadik személyt váltogató, arabeszkes narrációjával és a sivatagi Afrika gyönyörű, helyenként látomásszerű leírásaival elvarázsolja az olvasót.