A testvérháború vége
125 esztendővel ezelőtt, a csehországi hadszíntéren, Königgrätznél született meg ezeréves széttagoltság után az egységes Németország. A világpolitikai fordulatot előidéző porosz–osztrák háborúról, különösen pedig a történelem addigi legvéresebb csatájáról minden jelentősebb európai nyelven elemzések és leírások sora jelent meg. Magyarul azonban sohasem. Holott a 300 000 fős osztrák hadseregben csaknem 100 000 magyar gyalogos, lovas és tüzér harcolt, és a legsúlyosabb áldozatokat hozta. A szegedi és marosvásárhelyi gyalogezred például állományának a felét, a Swiep-erdő birtoklásáért küzdő, magyarországi IV. hadtest a harmadát veszítette el a csatatéren, és a világhírűvé, a hősiesség szimbólumává vált „halottak ütege” is magyar – győri, szegedi és nyíregyházi – tüzérekből állt. Sírjaikat régen beszántották, a harcokat idéző emlékműveikre nem viszünk virágokat, és mindeddig hallgattunk idegen földön folytatott hősi helytállásukról is. A königgrätzi csata története nemcsak a világ hadtörténelmének része, hanem a magyarénak is. A szerző régi hiányt pótol az 1866-os háború hazai bemutatásával.