Készült 450 példányban.
Méret: 82 x 57 cm; tekercselt, baloldali lapszélén kisebb beszakadások.

Konecsni György 1968-ban, a hatvanadik születésnapjával kezdődött esztendő legvégén, a Műcsarnokban rendezett kiállításán nem nyomataival, hanem új és újrafestett plakátjaival állt a közönség elé, úgy mutatva meg életművét, ahogyan azt ő látni és láttatni kívánta, elstilizálva belőle a kényszerű kompromisszumokat, a megrendelők erőszakosságait és a nyomtatott variánsok egyszerűsítéseit.

Rudnay Gyula növendéke volt. A mesteréhez hasonlóan az eszmei tartalom közvetítésére törekvő tanítvány számára azonban nem jelentett konfliktust a reklámgrafikára való áttérés. Ezen a területen olyan példákból táplálkozhatott, amilyeneket a Kassák Lajos, Berény Róbert és Bortnyik Sándor által Magyarországra plántált Bauhaus-hagyomány teremtett. Konecsni és nem kis mértékben az ő hatására nemzedéktársai vették át a stafétabotot és tették meg a lépéseket az érzelmeket közvetítő, narratív vagy szimbolikus elemeket tartalmazó plakát felé. Az alapvetően modern felfogás megtartása mellett ők vezették be a plakátművészetbe a folklór és a klasszikus művészet elemeit.