A szerző által dedikált példány: "Ngs Schuller Alajos tanár úrnak tisztelete jeléül Oltay Károly."

OLTAY KÁROLY (Budapest, 1881. ápr. 8. - Budapest, 1955. okt. 18.) 1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen, utána a geodéziai tanszéken, Bodola Lajos professzor mellett tanársegéd, majd adjunktus lett. 1910-ben nevezték ki helyettes tanárnak, 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt a Műegyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban tudományos tevékenysége elismeréseként levelező tagjává választotta. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, ennek tudományos tevékenységét ő irányította. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, invariábilis ingákkal gravitációs méréseket végzett, az ún. Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén meghatározta a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1932-től 1950-ig Budapest városmérésének munkatársa: ennek céljából invardróttal rendkívül nagy pontosságú alapvonalmérést is végzett. 1945 után jelentős újjáépítési tevékenységet fejtett ki: a felrobbantott Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai méréseket, a szükséges milliméterrendű, nagy szabatosságú méréseket és kitűzéseket irányította. 1925-ben megalapította, 1949-ig szerkesztette és (részben saját költségén) adta ki a Geodéziai Közlöny című magas színvonalú tudományos folyóiratot. 1929-ben megalapította a Magyar Fotogrammetriai Társaságot, ezt elnökként vezette. A Társaság 1941-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1945-ig elnöke volt a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Egyesület magyar tagozatának, és a nemzetközi szervezet részére tudományos értékű jelentéseket készített. Geodézia című tan- és kézikönyvét (1-4. k. Bp., 1919-20.) a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aranyérmével tüntette ki; nemzedékek tanultak belőle. Több geodéziai műszert szerkesztett, ezek közül a legismertebb az Oltay-féle nagry szintezőműszer, a prizmás tahiméter és a normál teodolit.

Schuller Alajos (Pest, 1845. szeptember 17. – Budapest, 1920. április 20.) magyar fizikus, kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a kísérleti fizika és a kémiai fizika volt, különösen jelentősek hőtani mennyiségmeghatározásai. Több mint négy évtizeden át (1872–1916) volt a fővárosi műegyetemen a kísérleti fizika tanszékvezető tanára.

.....

Tűzve. A borítólap szélén a papír elég törékeny, két helyen egy-egy apró darab le is tört. A jobb felső sarkon kis hiány.

további képek

nagyítás

nagyítás

nagyítás