Sorozatcím: Erdélyi Tudományos Füzetek. 248. sz.

A középkori és kora újkori Magyar utca története azt példázza, hogy az itteni magyarok - bár teljes jogú kolozsváriak voltak - területi, egyházi és etnikai szempontból világosan elkülönülő közösséget alkottak. Az itt lakók számának gyarapodását a környező falvak beköltöző jobbágyai, székelyföldi betelepülők, majd egyre inkább a török uralom elől elhúzódó alföldi, illetve partiumi magyarok biztosították. A külvárosban így országrésznyi területek tárgyi és szellemi hagyománya találkozott a királyi város kiváltságaival, szabályrendeleteivel és intézményeivel, nem utolsósorban pedig kereskedelmével és céhes iparával. Ez utóbbi, különféle használati tárgyak előállításán túlmenően, kőmívesek, ácsok és kályhákat építő fazekasok közreműködését is jelenthette. A most ismertetett leletek arról tanúskodnak, hogy ebben a folyamatban a város befolyása bizonyult meghatározónak.