Sorozat: Modern Könyvtár 131.
Ford.: Vas István.
Utószó: Ungvári Tamás.

A XX. század egyik legnagyobb költője életművének szerves részét alkotják drámái: beletartoznak a költő Eliot világába, szerves részei és tulajdonképpen eredményei-folyományai is annak. A drámaíró Eliot a sznípadon is szembefordul a kor áramával. Induláskor a verset prózaivá tette. Később viszont a drámát próbálta meg a költészet magasába emelni.
Ennek a kísérletnek talán legszebb példája a Koktél hatkor. A banális alaphelyzetből, a szalonvígjáték-figurákból az elioti dráma-vers segítségével sikerül a szerzőnek - akárcsak Moleere-nek a Tartuffben és Az embergyűlölő-ben - a komikumból költészetet párolni, s a színpadi komikum modern poézisét megteremteni.
Ha valaki azzal az áhitattal fog hozzá a darab olvasásához, hogy a század egyik legnehezebben érthető és legfilozofikusabb költőjének művét tartja a kezében, eleinte csalódás érheti: rögtön egy koktélparti léha hangulatában, nagyvilágian üres és szellemes társalgás közepette találja magát. A pezsgő és szórakoztató fordulatok sorozatán át bomlik ki a különböző szereplők vígjátéki küzdelme a belső és külső világ szárnyaltató lehetőségei és csapdái közt a tisztánlátás kegyetlen kegyelméért a vakság nyugalma ellenében.