Négy színművet, négy, színházban is bemutatott drámát tartalmaz Tasnádi István kötete. A Közellenséget a Katona József Kamra Színháza, a Kokainfutárt és a Világjobbítókat a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Titanic vízirevűt a Bárka Színház vitte színre - mindegyiket nagy közönségsikerrel és jó kritikai visszajelzésekkel. Tasnádi István színműveinek az kölcsönöz ritka eredetiséget, hogy mintegy átmenetet képeznek a drámai színmű és színpadi játék között. Kinyomtatva ugyan csak a véglegesnek tűnő szöveg áll az olvasó előtt, ám sajátos belső dinamikát épp az ad nekik, hogy minden másképp is lehetne, hogy a szereplők játéka és szövege különös ellentétben áll egymással, hogy igen sok a ráértéses, beleértéses szerkezet e művekben, hogy nem az történik igazán, ami valóban bemutattatik. Innen a sokféle értelmezési lehetőség, amit felfokoz az, hogy e darabok magukban is rájátszások, allúziók, posztmodern "szövegelések". A Közellenség Kleist Kohlhaas Mihályát írja újra, főszerepben a két elorzott lóval, amelyek a sintértelepen élik újra a nagy drámát. A Világjobbítók Cervantes és Ibsen-parafrázisokra épül, a Kokainfutár a szokványos nemzedéki konfliktusdrámák "kifordítása", A Titanic pedig a revü- és filmvilág pasztisát nyújtja. Az író mestere az improvizációnak, ami persze elsősorban színpadon érvényesül, ám a szövegek sajátos fioritúrái is érzékeltetik. Azzal is, hogy igen sok a hangsúlyeltolódás (másként ejtve-mondva egészen más értelmet nyer, méghozzá "járványosan", hiszen a választ is másként intonálja), de azzal is, hogy a színészi-színházi gesztuskincset is sikerül a szerzőnek belekódolnia a szövegekbe anélkül is, hogy ezt a rendezői utasítások jeleznék.