A német teológus-pszichoterapeuta pap, Eugen Drewermann klerikusokról szóló munkája akkor született, amikor a teológus-exegéta vitája javában folyt főpásztorával, Degenhardt paderborni érsekkel, aki évekig tartó vita után 1991-ben a teológiaprofesszortól megvonta a tanítási megbízatást és eltiltotta a prédikálástól. Utána Drewermann szentírás értelmezése és teológiai nézetei még csak radikalizálódtak. Bizonyos nézetei eltérnek még a keresztény hit alapvető tételeitől is.
Drewermann központi gondolata a papokról (és apácákról) írt könyvében a következő: az a mód, ahogyan az egyházban megélik az evangéliumi tanácsokat, nem felel meg sem az egészséges pszichológia, sem az evangéliumi üzenet kritériumainak, hanem csak az intézmény követelményeinek. Az olasz fordítás címe jól jelzi a pszichoterapeuta Drewermann beállítottságát: „Isten funkcionáriusai.” (A könyv alcíme a magyar fordításban: „Egy eszmény lélekrajza”.)

A szerző szerint a világi és szerzetes papok, valamint a nővérek nem lelki mesterek, vezetők, hanem határozott kritériumok szerint az intézménynek megfelelő funkcionáriusoknak nevelik őket. Az intézmény garantálja a biztos és tiszteletnek örvendő egzisztenciát, de neveltetésük szorongást okoz és gátolja a személyes a kibontakozást, - végső soron az igazi emberi létezés feláldozását követeli.

Eugen Drewermann 1940-ben született a Dortmund melletti Bergkamenben. Münsterben filozófiát, Paderbornban teológiát, Göttingenben pszichoanalízist tanult. Dogmatikából, a katolikus tanítás rendszerének tudományából doktorált (1976), majd habilitált (1978) a németországi Paderbornban.