Ford.: Bródy Lili.
Borítógrafika: Würtz Ádám.

Arnold Bennett az angol századvég jellegzetes írója. A mi szemünkben talán Wilde a jellegzetesebb – a paradoxonmondó, a különc, a lelkibeteg –, mert a szecesszió nagyjából összefoglalja Európa századvégi hangulatát. A századvégi angol regényírás még a dickens-i hagyományokat követi: teljesebb kompozicióval, szélesebb sodrású mesével és jóval kerekebb invencióval folytatja a téli Anglia meleg szobájának leírását.Szakadozik az uralkodó osztályok viktoránus egyezsége, de a külszín, az Angliában még oly fontos látszat még változatlan: „Isten az égben s a földön minden rendben ” – írja Tennyson, a kor koszórús költője.
Ezzel a látszattal szállt szembe Arnold Bennett: nem polgári fejlődésregényt, hanem kritikai realista pusztulás-regényt – egy tisztes, régi kisvárosi kereskedőcsalád lassú pusztulását a modern nagykapitalizmus romboló nagyvilágában.