„Habakuk király palotáját Hattyús Kastélynak becézte a nép. Hófehér hattyúk szálldosták körül ugyanis a piros tornyokat, s csobbantak bele a palota kertjében pompázó kis tóba. A tó partján Esthajnal királykisasszony üldögélt, kiflidarabokat szórt bele a vízbe, s megsimogatta az őt körbeúszó kecses madarak fejét. Esthajnal valóban olyan szép volt, mint a csillag, melyről elnevezték hajdanán. Szeme kék és a haja arany, dereka karcsú, lábai fürgék és formásak.” A Királylányok könyve Zalán Tibor sokirányú munkásságának egyik érdekes állomása. Szent István intelmeket, Kölcsey feljegyzéseket, Zalán pedig meséket ír lányai „okítására”. És okításunkra. Lévén, hogy komoly irodalomról van szó… Modern mesékről, amelyek világa túl van ugyan a valóságon, de még innen a posztmodernen. Írónk királyhősei Habakuk és őfelsége 40 lánya – Esthajnal, Rebeka, Ágnes, Veronika, Sára, Judit, Cilike, Éva, Csilla és mások… A nevek mögött megannyi csodás esemény, mesés történet. Zalán Tibor meseírói kellékei a magyar mesekincs kelléktárából valók, de úgy forgatja őket, mintha egy Kafka-regényből kölcsönözte volna, minek eredményeként nyelvezete jókora pályaívet ír le - Mikestől Máraiig, Benedek Elektől Sütő Andrásig –, de úgy, hogy a magyar varázsmesék selymes sejtetése megmarad.