(Érdekes regények - Röptében a világ körül) I. évfolyam 24. szám.
.....

Részlet a könyvből:
Az emberek álltak és nézték a Dunát. Jegesen zajlott a nagy folyó és sirályok keringtek egyetlen jó falatért a sodró erejű hideg szélben. Fadarabokat hoztak a sötét, alattomosan tolakodó hullámok és a Lánchíd alatt megszólalt a mentőcsónak éles szirénája. Bor Mátyás jobban magához szorította a karján fekvő csomagot, mert belekapaszkodott a szél. A Csányi tanár úr új ruháját küldte vele haza a mester. Bor Mátyás egy házban lakott a tanár úrral és így egyszerű volt, hogy szombaton, a fizetés után, hazamenet magával vigye a kész munkát. Most a kalapját kívánta meg a förgeteg és Bor Mátyás kénytelen volt a másik kezével azt is tartani. Dühös volt Mancira, a menyasszonyára, aki jól megsétáltatta ebben a fergeteges időben, mert kirakatokat akart nézni, hiszen neki is a zsebében rejtőzködött egész heti keresete és már hetek óta vágyott arra a kalapra, amelyet éppen ma tüntettek el a kirakatból, ahol vágyó szemmel nézegette.
- Gyere már, Manci! Az ember megfagy ebben az átkozott hidegben - mondta Bor Mátyás és mert nem tudta karonfogni Mancit, csak megcsípte a lány kabátjának a szövetjét, hogy indulásra kényszerítse őt.
- Goromba vagy és közönséges - jegyezte meg durcásan Manci, aki ma egyáltalán nem volt megelégedve Matyival.

további képek