elsőként veszi számba a keleti (kínai) műgyűjtés hazai történetének jelenségeit a 19. század elejétől 1945-ig. A hat nagyobb fejezetre tagolódó munka annak a folyamatnak a bemutatására vállalkozik, amely a kínai tárgyak európai művészeti gyűjteményekbe való beemelését követi nyomon. A folyamat kezdete a 18—19. század fordulójára nyúlik vissza (Johann J. Winckelmann, 1717--1768), majd az iparművészeti mozgalmak számára példatárat jelentő keleti forma, anyag, funkció mintatárának felmutatásával folytatódott (Gottfried Semper 1828--1893), s eljutott a keleti művészet történetiségének távlatait felmutató szemléletig, a kínai esztétika elveinek megsejtéséig (Wilhelm von Bode 1845--1929, Otto Kümmel 1874--1952).
Ennek a folyamatnak fontos állomásai voltak a kínai vonatkozású kiállítások, amelyek anyaga, rendezési elve és publikációi rámutattak a kínai művészet recepciójának, interpretációs és prezentációs formáinak kialakulására és változásaira. A kínai műgyűjtés hazai történetének kutatása számos –eddig teljesen ismeretlen vagy korábban töredékesen ismert adatot hozott a felszínre (pl. kiállítások, gyűjtők személye, életrajza, gyűjtemények, tárgyak sorsa, nemzetközi műkereskedelem résztvevői). A kutatás során feltárult a hazai kínai műgyűjtés számos gyűjteménye (közel 50 jelentősebb kollekció). Anyaguk ismertetése, rekonstruálása és a gyűjtemények értékelése, továbbá a hazai keleti kiállítások adatai a kötet függelékében kaptak helyet.