"A magam részéről célul tűztem ki, hogy az olvasó elé tárom a magyar őstörténet igazabb arcát. Ez a kis könyvecske a magyar ifjúság és a legszélesebb rétegek számára készített összegezés" - írja a szerző könyvéről, utalva arra, hogy egy nép őstörténetének ismerete mennyire fontos a nemzeti azonosságtudat kialakításához. Az első kiadás még 1994-ben jelent meg, azóta 1997-ben is kiadták, s most a 2004-es harmadik kiadás jelenik meg változatlan formában. A szerző sok éven át gyűjtötte a forrásokat, az adatokat, s ennek gyümölcse jelen kötet. Feltétlenül meg kell említeni azonban, hogy a szerző munkájában nem ért egyet az általánosan elfogadott finnugor származás-elmélettel. Művében előbb ismerteti a közös ősnek tekintett szkíták, mint szittya magyarok történetét, életmódját régészeti leleteik alapján. Ismerteti az állítólagos sumér kapcsolatokat, valamint a különböző, magyarokkal kapcsolatba hozott népcsoportokat: a masszagétákat, a szarmatákat, türköket, az avarokat, s azt is leírja, hogyan "lettünk finnugorok". A kötetben szó van a Kárpát-medence magyar eredetű helységneveiről, a székelyekről, a szavárd magyarokról, s természetesen a honfoglalásról is. A szerző ismerteti fenntartásait azzal kapcsoltban, hogy vajon tényleg a besenyők elől "menekültünk" volna be a Kárpát-medencébe, kritizálva azt, hogy fenntartások nélkül fogadjuk el Bíborbanszületett Konstantin leírásait. A kötetben olvashatunk még Julianus magyarjairól, Lehel kürtjéről, Álmos nagyfejedelemről, Kazáriáról s az ott létrejött Vérszerződésről, honszerző Árpádról, az ún. "Kárpátok-hadműveletről", a szeri országgyűlésről, a kalandozó hadjáratokról, az államlapításról és a Szent Koronáról is. A vékonyka és kisalakú kötetben találhatunk fekete-fehér illusztrációkat, s többek között összehasonlító írástáblázatot is.