Reményik Sándor : Kézszorítás - Írók, művek, viták 1918-1941

„A valódi kritika nem a befogadás, hanem igenis a kiválasztás képessége”, „lényege az értékelés és az ítélet; az esztétikai ítéletnek pedig – bár az maga logikai funkció – végső alapja mindég egy érzésbeli, ízlésbeli adottság, ha úgy tetszik: dogma.”

A közel fél évszázados tiltás után Összes verseinek újbóli megjelentetésével, mint költőről alkothattak képet a Reményik Sándor lírája, költői életműve iránt érdeklődő olvasók. Reményik Sándor teljes életművének ez azonban csak egy része. Ő ugyanis nemcsak költő volt, és eredetileg nem is költőnek indult. A joghallgató az 1910-es évektől egyrészt lírai hangvételű prózai műveket kezd megjelentetni (Áprily Lajos ezekben vélte felfedezni Reményik költészetének csíráját), másrészt ezzel párhuzamosan az irodalom, főleg a költészet kérdéseivel foglalkozó esszéket, kritikákat, recenziókat is publikál kortárs alkotók műveiről, köteteiről. Ebben az irodalomkritikusi minőségében Reményik Sándor – költői munkássága mellett – hosszabb-rövidebb kihagyásokkal egészen haláláig jelen volt a magyar irodalmi életben.

A ’10-es évek végére Reményik már végleg felhagyott a jogászi pályával, s innentől hivatásszerűen „feküdt bele” az irodalomba. A nagyváradi Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Zord Időben, a kolozsvári Új Erdélyben és az Erdélyi Szemlében jelennek meg első kritikai írásai, cikkei, majd 1921-től az Erdélyi Szemle jogutódjában, a Pásztortűzben folytatja ilyen irányú munkásságát, amelynek alapítója, két és fél évig főszerkesztője s haláláig meghatározó személyisége volt.

Nem túlzás azt állítani, hogy Reményik több száz írást magába foglaló műkritikai tevékenysége egy egész kritikusi életművet is kitesz. Bár néhány kiemelkedő írása vagy a témájánál fogva az érdeklődés homlokterébe került esszé kapcsán néhányszor ráirányult a korabeli szakmai figyelem a „kritikus” Reményikre, egészen mostanáig nem került sor a Reményik-hagyaték e jelentős részének felkutatására és kritikai feldolgozására.

A költő Összes verseinek összeállítója és szerkesztője, Dávid Gyula nem hagyta abba a Reményik-életmű kutatását a versek összegyűjtésének végeztével, és a hagyaték fent említett részét is feldolgozta, rendszerezte és sajtó alá rendezte. Az ő kutatómunkájának gyümölcse a Kézszorítás című esszé- és tanulmánykötet, amely a Polis Könyvkiadó és a Luther Kiadó közös gondozásában jelent meg 2007-ben.