Simonson, Lee : Kezdődhet a játék I-II. - A díszlet művészete

Ford.: Harsányi Zsuzsa és Szántó Judit.
Sorozat: Korszerű színház 96-97 sz.

"A szinpadi mesterségről szerzett ismereteimet nem ugy bocsátom közre, mint a színházművészet egyik ágának teljes feltérképezését; csupán tanuló éveim eredményét kivánom bemutatni. Külföldön végzett tanulmányaim után festő lettem, és ezután fordultam a színházhoz, amelyben lehetőséget láttam arra, hogy grafikai tehetségemet - már amennyi van - hasznosítani tudjam. Harmincegy éves koromban választottam hivatásomnak a szinpadi tervezést, mert véletlenül bekerültem egy baráti csoportba, amely 1919-ben megalapította a Theatre Guildet, azzal a céllal, hogy ott eszméket megjelenítő drámáknak nyújtsanak színpadot. Miután legtöbb diszletemet ilyen vállalkozásokhoz terveztem, amelyek tehát a színpadon eszméket kivántak kivetíteni, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a díszlettervezőnek bele kell nyugodnia: díszleteinek esztétikai értéke relativ és semmivel nem jelentősebb, mint maga a produkció, amelynek részét alkotják. A tervező nem kapaszkodhat egyetlen szilárd esztétikai dogma szoknyájába és nem menekülhet holmi abszolút stilus vigasztaló karjai közé. A rendezőkkel, színészekkel és drámaírókkal egyetemben neki is alá kell vetnie magát a próba és a tapasztalat vizsgájának. Tanulmányai során általában az a hit alakul ki benne, hogy ha valamilyen holt anyagot, például festéket vagy agyagot tökéletes formába öltöztet, ugy azt müalkotássá tudja változtatni. Ám ha a szinház eleven anyagával dolgozik, meg kell tanulnia, hogy minden színházi kiskapu fölött a következő felirat áll: caveat pictor - festő, vigyázz! " - Lee Simonson.