Hitemmel, e misztikus két karral Istent keresem, Istent ölelem át. Nem elég tudni a szeretetet. A tudás út nélküli kárhozat. Az élő hit, a világot tovább teremtő Istennel való párbeszéd út, kapcsolat.
Hiszem, ha Isten megengedi, hogy megszülethessen egy őszinte tiszta vágy, hiányérzet, akkor valahol megvan arra a vágyra a megfelelő válasz, mindaz, mi értelmet és beteljesülést ad a létnek. Ha szomjúság mardos, akkor biztos, hogy van valahol egy forrás, amely olthatná szomjamat.
Ha van egy olyan gyerek, aki azért sír, hogy őt is szeresse már valaki, hogy őt is vegyék meleg, biztonságot adó ölbe, akkor biztos, hogy van valahol egy szerető szív, aki azért szenved, mert nincs kit szeretnie tiszta szívvel. Hiszem, hogy van valahol egy „nagymama”, egy „nagybácsi”, aki abban lelné örömét, boldogságát, hogy ezt az egymásra találást lehetővé tegye, az élete során megszerzett anyagiakkal támogassa, szeretettel otthont adjon az otthontalanoknak, s így szeretet sodrába állítsa vagyonát.
Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne meg minden egymásba simuló, egymást kiegészítő része világunknak, ennek az óriási, csodaszép, Isten alkotta kirakó játéknak! A Szentlélek vezet, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol boldogok lehetünk, segít egymásra találni, egymáshoz illeszteni az önmagukban értelmetlen részeket.