Orczy Lőrincről Arany János írt először 1886-ban a Koszorúban: „Az egész XVIII. század Orczyig úgyszólván meddő volt költői termelésben. Nagy hallgatás ez, melyet ő megszakít. Ha kiadja verseit írásuk idejében, ma nemzeti irodalmunk újjászületését nem Bessenyeitől, hanem Orczytól számítanók. Ámbár így sem tagadható a nagy befolyás, melyet társas úton, s kéziratban lévő munkái által is gyakorolt az ifjabb nemzedékre...” Hegedűs Géza Így írt Orczyról: „„Élete példaszerű volt. Előbb vitéz katona, bölcs generális, utóbb kitűnő és emberséges főtisztviselő, lelkesen szerette családját, fiainak jó nevelője volt, de említik, hogy gondos, hozzáértő gazdája volt birtokainak, és aligha volt Magyarország-szerte földesúr, akit jobban szerettek volna a jobbágyai. S tette mindezt derűsen, kedélyesen, művelten, maga körül is műveltséget árasztva. Kortársai némiképpen filozófusnak is tekintették. Nem volt filozófus, csupán a filozófusok műveinek élvezője, aki jobban érezte és értette a bölcsek világosságát és humorát, mintsem az eszmék forradalmiságát. Viszont igazi életfilozófus volt, aki érezte, élte és hirdette az ember és környezetének összhangját.” A könyv első és hátsó táblabelsőjén lévő egykori bejegyzést fekete tintával lefedték.
Korabeli, gerincén hiányos, sarkain kopott, keménytáblás papírkötésben.

további képek