Horváth Miklós - Tulipàn Éva : Keresztutak - Magyar Néphadsereg 1956

A kötet címe – Keresztutak. Magyar Néphadsereg 1956 – talán mindennél szemléletesebben fejezi ki a forradalom és szabadságharc valamennyi pillanatában tetten érhető sokszínűséget, az egyéni törekvések, a felkínált lehetőségek és kényszermegoldások – a választható utak és az egymást keresztező kényszerpályák – gazdagságát. Az elmúlt évtizedben az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével kapcsolatban megjelentetett értékes tudományos munkáknak, könyveknek és tanulmányoknak köszönhetően a korábbiaknál jóval árnyaltabb képpel rendelkezünk többek között a magyar erőszakszervezetekről és nem utolsósorban a „civil” felkelő-szabadságharcos csoportokról és a nemzetőrségről is. Az 1996 előttihez képest sokkal többet tudhatunk meg a forradalom leverésében kulcsszerepet játszó szovjet csapatok tevékenységéről is. Ebben a munkában a szerzők, Horváth Miklós hadtörténész és Tulipán Éva történész többek között választ keresnek a következő kérdésekre: A Magyar Néphadsereg milyen szerepet játszott az 1956-os forradalom időszakában? A hadsereg mennyiben volt eszköze, illetve áldozata a társadalom nagy tömegeit érintő és sújtó erőszaknak, a megtorlásnak? A Magyar Néphadsereg mekkora veszteséget szenvedett el a forradalom alatt és azt követően? A nemzeti emlékezet szempontjából is kiemelkedő jelentőségű katonai veszteségek feltárása. A kutatások elvégzése során a szerzőket nem az vezetette, hogy kiderítsék, ki melyik oldalán harcolt a barikádnak, de a közreadott adatok alapján és a szerzők kiegészítő, részben értékelő és elemző tanulmányai segítségével több, már-már meggyökeresedett ismeret, állítás módosítható, kiegészíthető vagy cáfolható. A szerzők megállapítása szerint a politikai és katonai vezetés helytelen döntéseiben, majd bénultságában, a hadsereg működésének öntörvényeiben, valamint – az esetek egy részében bűnös – emberi mulasztásokban és felelőtlenségben keresendők azok az okok, melyek következtében ez az életviszonyaiban is a néphez tartozó erő október 28-ig, a felkelés győzelméig nem vált a forradalom fegyveres erejévé, és november 4-e után nem válhatott a forradalom vívmányainak hatékony védelmezőjévé.