A különböző kommunikációs formák iránt az utóbbi években megélénkült mind az elméleti-tudományos, mind pedig a mindennapi érdeklődés. E fokozott figyelem minden bizonnyal az elmúlt egy-két évtized kommunikációs változásainak - így a műholdas tévéadások, az internet és a mobiltelefon terjedésének - is köszönhető. A könyv szerzői - filozófusok, irodalmárok, történészek, nyelvészek - a szóbeli, írásbeli és vizuális közlés problémáit, az egyes kommunikációs korszakok - így a szóbeliség és az írásbeliség vagy az úgynevezett másodlagos szóbeliség - jellegzetességeit, az egyiktől a másikra való átmenet kérdéseit tárgyalják, kezdve a görögöktől egészen a 21.század vonatkozó problémáiig. A tematikus változatosság és interdiszciplinaritás mellett a nézőpontok és álláspontok sokfélesége jellemzi a kötetet. A magyar olvasóközönség eddig a szóbeliség-írásbeliség kérdéseit elsősorban az úgynevezett torontói iskola szemszögéből ismerhette meg. Az utóbbi mintegy másfél évtized egyik legjelentősebb elméleti fejleménye azonban a témában, hogy az iskola tanaival szemben komoly elméleti és empirikus ellenvetéseket fogalmaztak meg. A jelen kötetben nemcsak a torontói iskola, hanem az ellenkoncepciók képviselői is megszólalnak.