Picon, Gaetan & Ewald Rathke : Kemeny Reliefs en Metal

Kemény Zoltán (1907-1965) mestere: Kaesz Gyula és Vaszary János. 1964: XXXII. Velencei Biennálé Szobrászat Nemzetközi Nagydíja. Képzőművészeti tanulmányainak befejezése után 1930-ban Párizsban telepedett le, ahol különböző foglalkozásokba kezdett. Így tervezett kovácsoltvas munkákat, világítási berendezéseket, volt utcai árus is, majd divattervező. 1933-ban kötött házasságot a festő Szemere Madeleine-nel (Lenkével). 1940-1942 között Marseille-ben dolgozott. Végül 1942-ben telepedett le Zürichben, ahol haláláig élt. Itt folytatta a divattervezői munkát, és az Annabelle című folyóiratot szerkesztette 1960-ig. 13 évi szünet után kezdett el festeni. 1957-ben vette fel a svájci állampolgárságot.

Önmaga művészeti korszakát három szakaszra osztotta: "Festmények" 1943-1946, ide pasztózusan festett olajképek tartoznak; "Relief-kollázsok" 1947-1953, ahol rendszerint pavatexre különböző anyagokat, gipszet, agyagot, földet, növényt, textilt applikált a kollázs elvének megfelelően; és "Fémreliefek" 1953-1965 periódusára. ~t mint a fém dombormű műfajának megújítóját tartja számon a szakirodalom, amivel a modern szobrászat egy új fejezetét nyitotta meg. 1949-ben otthonában mutatta be második korszakának műveit. ~ reliefjeit tehát festőként és nem szobrászként kezdte el készíteni (Michel Ragon). Előre gyártott, vagy általa kitalált (csavarokat, fogaskereket, csöveket stb.) elemeket forrasztott rá fémlapra, a természetben található képződményeket imitálva. A reliefek festői hatását a különböző fémek színével, a fény-árnyék hatások kiaknázásával nyeri. Magas domborművei sajátos térhatást érnek el az egymás fölé helyezett rétegek által. Egy-egy fémmotívum állandó ismétlése vitális élményt nyújt.