Több évszázados per aktáit, az érvek, vádak és apológiák végtelen sorát nehéz, sőt lehetetlen összemarkolni. A „latinkérdés” bonyolult csomóját is hiába próbálja akárki egyetlen csapással megoldani. E könyv lapjain egymás mellett sorakoznak az elmarasztalások (mihaszna csökevény, élősködő zsarnok, fölösleges fényűzés, az úri betyárok, mandarinok, a klerikális reakció nyelve stb.) és a tárgyilagos megállapítások, nosztalgikus emlékezések vagy szenvedélyes vallomások. A baj ott kezdődik, ha az élet sokszínűségét és az igények változatosságát hatalmi szóval uniformizálni akarják. Lehettek – voltak – a múltbéli latinoktatásnak fogyatkozásai, de a tagadhatatlan erények és előnyök érvényesülésének merev megakadályozása több kárral járt, mint haszonnal. A történeti igényű áttekintésből kiviláglik a hazai latintanítás elcsökevényesítésének elhamarkodottsága és az elkövetett hibák késői jóvátételének lehetősége – a huszonnegyedik órában.
Kötetünk összeállítója, Borzsák István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia és a római Latin Akadémia tagja. A latin nyelv szelleme című könyve 1942-ben, római irodalomtörténete 1944-ben, Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei című monográfiája 1955-ben, Az antikvitás XVI. századi képe című kísérlete 1960-ban jelent meg.