Közép-Európa keleti térségében mintegy 400 éven át - 1526-tól 1918-ig - a Habsburg-dinasztia tartotta kezében a hatalmat, az itt élő népek sokszor emlegetett együttélését az ő közös uralmuk borította be fényével és árnyékával. A kötet a több száz éven át birodalmi főváros Bécs kezdeményező és közvetítő szerepét vizsgálja a Habsburg-monarchia népeinek kultúrájában, elsősorban irodalmában a felvilágosult abszolutizmus korától az Osztrák-Magyar Monarchia bukását követő évtizedig.

A szerző - az összehasonlító irodalomtudomány kutatási módszereit felhasználva - elsősorban az osztrák és a magyar irodalmi-kulturális törekvések ismertetésére helyezi a hangsúlyt, de nagy teret szentel a Habsburg-monarchiában élő más népek (csehek, szlovének, szerbek, stb.) nemzeti irodalma fejlődéstörténetére, széles tablóba vonva a rokon építészeti, zenei és egyéb kulturális törekvéseket, s az olvasó előtt eddig ismeretlen tényeket tár fel a szellemi kapcsolódásokról, ráhatásokról.

A gazdag illusztrációs anyag - több mint kétszáz fekete-fehér, illetve színes kép - a tárgyalt korszak szellemi életének, kultúrájának hű tükre.