Megjelent 500 példányban.

Kótai József személyét és munkásságát leginkább az ötvösművészet berkeiből ismerhetjük. Saját mestersége mellett másik szenvedélye a keleti szőnyegek világa. Gyűjtői tevékenysége ezen a téren bő ötven évre tekint vissza, melyet most magánkiadásban megjelentetett Keleti szőnyegek című könyvében az érdeklődők és a gyűjtőtársak számára mutat be.

A gyűjtemény fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni. Tudatosan felépített kollekciónak azt nevezhetjük, amelyben határozott szempontok érvényesülnek, melyek kirajzolják a tárgycsoport gerincét. Kótai József gyűjteménye ebbe a kategóriába tartozik. Kötete bepillantást nyújt egy személyes hangvételű, mégis szakszerű szőnyeggyűjtemény kialakításának történetébe és darabjainak beható megismerésébe – annak ellenére, hogy a szerző magát lelkes amatőrnek nevezi. Átlapozva a katalógus felépítésű, gazdagon illusztrált könyvet, az „amatőr” jelző ellentéte rajzolódik ki az olvasó számára.

Az előszóban képet kapunk azokról a momentumokról, amelyek az akkor még csak leendő gyűjtőben felkeltették a vágyat a szép és igényes tárgyak iránt, valamint azokról a személyekről, akik vezették és támogatták. Ezek fontos tudnivalók a fél évszázad alatt kialakult szőnyeggyűjtemény előzményeiről. A szenvedéllyel végzett felfedezőmunkának konklúziója is született: „Közel ötven éve nézegetem könyveimet: szinte mindegyik a különbségekre hívja fel a figyelmet. Ennek ellenére én úgy látom, szőnyegeim egyre inkább az azonosságról beszélnek.” E felfedezés fényében a továbbiakban az egyes származási helyek csoportosításában megismerhetjük a gyűjtemény 156 darabját. Bátran nevezhetjük ezeket páratlan és egyedülálló alkotásoknak, mivel mindegyik kézi csomózású vagy szövésű, színében és mintavilágában gazdag szőnyeg. Őrzik készítőjük kézjegyét, emellett esetlegességükkel vagy lenyűgöző tulajdonságaikkal szinte emberi vonásokat öltenek. A textilek leírásába a szerző beleszövi a gyűjtemény érdekességeit és sorsának alakulását is.

Bár a Keleti szőnyegek nem kifejezetten tudományos könyv, mégis fontos ismeretterjesztő funkciót tölt be: szakkifejezésekben gazdag leírások – ezekhez a kötet végén magyarázószótár is társul –, szín- és motívumjellemzés, továbbá a szőnyegtípusok széles skálájának felvonultatása gyarapíthatja az olvasó tudását. A bemutatott darabok között van mafracs, sátorajtó, nyeregtakaró, imaszőnyeg, abrosz, szőttes, menyasszonyi sátorborító, kanáltartó, küszöbszőnyeg – és még sorolhatnánk a rendkívüli típusbeli gazdagságot.

A leírások olyan részletesek és alaposak, mint egy orvosi diagnózis; pontosan tükrözik az egyes szőnyegek szerkezetét és állapotát. Igaz, hogy csak kevés esetben tudhatjuk meg a készítési korokat, de akadnak olyan darabok is, amelyekbe pontos évszámot is szőttek. Igen hasznosak a fejezetekhez társított térképek is; ezek a szőnyegek származási vidékei között segítenek eligazodni. A gyűjtemény vázát erősíti és hitelesíti a provenienciák feltüntetése. Számos hivatkozást találunk a szakirodalomra és az analógiákra, vagy párhuzamokra más gyűjteményekkel. A kontextusba helyezés tovább gazdagítja a szakmai szempontok érvényesülését.

Kiemelkedő a gyűjtemény és a kötet értékőrző és értékmentő funkciója. Kótai számos töredéket és roncsot is tudatosan mentett meg, gondozott, rekonstruált és szakértelemmel kezelt. Van olyan szőnyege, amit lomtalanításból sikerült kimentenie, ez ma már féltve őrzött kincs.

A könyv a szerző által megszerzett sok évtizedes szakértelem és tapasztalat mellett abban is segít az olvasónak, hogy felfedezhesse a szőnyegek lelkét. A gyűjtő személyes megjegyzései, értékelései, véleménynyilvánításai élménnyé teszik a szőnyegek megismerését. Geometrikus motívumok, növény- és állatábrázolások, valamint gazdag szimbolika szövevénye vezeti be a kötet olvasóját egy jellegzetes, egyedi szőnyeggyűjteménybe.