Napjainkban az ún. „világzene” a keleti kultúrák zenéjét is az érdeklődés középpontjába állitotta. Az eredeti források, a nagy ázsiai zenekultúrák évszázados, sőt évezredes múltra visszatekintő hagyományai ennek ellenére szinte ismeretlenek. Bár a nyugati zenetudomány már a század elejétől kezdve nagy érdeklődéssel fordult a kultúrák felé, a magyar közönség mindebből alig szerezhetett információt, mert csak egy-egy részterületre összpontositó szakkönyv jelent meg – franciául, angolul és németül. A hiányzó áttekintő képet rajzolta meg tehát Kárpáti János, a Zeneakadémia tanára e könyvben mindazoknak, akik a „Kelet zenéje” iránt érdeklődnek. A szerző régi keleti irásos dokumentumok, képzőművészeti források, hangzó anyagok tanulságait és saját helyszini kutatásainak eredményeit foglalta össze. Teljességre persze nem törekedhetett, de három jól választott műfaj – a vallásos, a szórakoztató zene, valamint a zenés szinpad – fonalát követve igy is mély ismereteket nyújt Ázsia legfontosabb zenélési formáiról.