A cím - amely egy festményen látott kislány égszínkék szemére utal - jellemzi a könyv egészét. Szürreális vagy éppen abszurd írások, esszék, novellák csokrát gyűjtötte a mostani kötetébe Tolnai Ottó. Költőként vált ismertté; a vajdasági magyar irodalom eseményeit figyelemmel kísérő olvasók jól tudják, hogy a posztmodern költő versben is a prózához áll közel.
E kötet prózái viszont a lírához közelítenek, ahol felborul a hagyományos időrend: hol a mában, hol pedig - váltakozva - valamely múltbeli idődimenzióban játszódnak a történetek, sőt ugyanígy billennek át a valóságból egy imaginárius világba, amelyben Tolnai Ottó éppolyan otthonosan mozog, miként a realitások között. Ez a különös - a vershez hasonló élményt nyújtó - szerkesztésmód az olvasót éppúgy megérinti, megszólítja, mintha versciklussal, nem is akármilyen versek halmazatával lenne dolga. Tolnai prózavilága, amelybe a kötet lényegre tekintő bepillantást enged, - az igényesebb olvasóknak ajánlható.
Legeza Ilona