Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc
Címkép: Bernáth Aurél

A Déry archívum - az irodalmi múzeum sorozataként - folyamatosan teszi közzé a múzeumban őrzött Déry-hagyaték dokumentumait; legújabb kötetük az író 1921 és 1929 között keletkezett elbeszéléseit és verseit tartalmazza. ; Déry Tibor 1920 szeptembere és 1926 ősze között emigrációban élt Bécsben, Párizsban, majd Magyarországra való visszatérte előtt nyolc hónapig Perugiában. Ez alatt az idő alatt - a párizsi esztendőktől eltekintve, amikor megélhetési gondjai kötötték le - folyamatosan alkotott, sőt bekapcsolódott a hazai avantgárd jeles folyóiratának, a Dokumentumnak a munkálataiba is. Az ebben az időszakban keletkezett írásait azonban csak kevéssé ismerheti a közönség, hiszen nagy részük külföldi lapokban, folyóiratokban található, vagy önálló kiadványként olyan kevés példányban láttak napvilágot, hogy mára már könyvritkaságnak számítanak. A kötet elsősorban sajtótermékekben, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum - korábban már rendezett - kéz- és gépirataiban azonosított alkotásokat mutatja be, két nagyobb egységben. Az első részt a korabeli sajtóból összegyűjtött elbeszélések alkotják, eredeti megjelenésük időrendjében. A sort az 1921 nyarán megjelent A Kriska című hosszabb novella nyitja; ezt az életrajzi elemeket is feldolgozó "kisfiú" ciklus követi (A kisfiú éhes; A kisfiú bűne; A kisfiú álma), majd a kötet talán leggazdagabb tematikai egysége következik - az expresszionizmus és a dada eszköztárának minden jellegzetességével -, az emberi szenvedések ábrázolására tett első kísérletsorozat bemutatásaként (Utolsó pillanatban; Az égő tetőn; Öngyilkosság stb.); az elbeszélés-ciklus a szürrealizmus hatására keletkezett három korabeli elbeszéléssel zárul (Kék üvegfigurák; Elhagyják egymást és meghalnak; Az x.-ik emeleten). A második egység túllépi a kötet közlési időhatárát: nem csak az 1929-ig megjelent lírai termést tartalmazza, de az archívum által azonosított és fellelt valamennyi verset újra közli, egészen 1937-ig. A közel félszáz vers ma már csak elvétve - vagy egyáltalán nem - olvasható bármiféle kiadványban. Egy részük csak egyszer jelent meg kötetben (Ló, búza, ember 1922. és Énekelnek és meghalnak 1928.); vagy csak különböző sajtótermékekben látott napvilágot, és a későbbi gyűjteményes verskiadások "megfeledkeztek" róluk; vagy egyáltalán nem jelentek meg, így az archívumban lappangtak kéz- és gépiratként. A kötet szerkesztői a művek bevezetéseként jegyzet formában utalnak az első megjelenésre, a lehetséges további közlésekre, a szükséges életrajzi vonatkozásokra és a téma filológiai feldolgozottságára, a Függelék pedig az elbeszélések és a versek német fordításait követi végig. ; A kötet alapvető célja hiteles és jól tanulmányozható szövegek bemutatása; ugyanakkor a művek összegyűjtésével Déry Tibor pályaképének egy olyan - még a szakemberek előtt is ismeretlen - szakasza bontakozik ki, amely több ponton módosíthatja a róla kialakított portrét, de árnyaltabbá teszi a magyar avantgárd művészi irányvonalának fejlődését is.