Beismerés és önkritika – ezek a szavak állnak e feljegyzések előtt. A bismarcki Németországban született, a potsdami hadapródiskolában nevelkedett katonatiszt – aki részt vett mind az első, mind a második világháborúban, 1938–1945 között a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke volt, majd 1945. május 8-án ő írta alá a német hadsereg feltétel nélküli kapitulációját, s akit a nürnbergi perben háborús bűnösként halálra ítéltek – arra a sarkalatos kérdésre próbál választ keresni, hogy hol van a határa a katonai kötelességteljesítésnek és engedelmességnek. Keitel vezértábornagynak magas rangja ellenére nem volt parancskiadási joga, csak Hitler parancsait továbbította. Nürnbergben ezekért kellett felelnie. Kivégzése előtt írt feljegyzéseiben szinte önmagát állítja bíróság elé. Sorsa példája a katonai kötelességteljesítés értelmének és határainak.