Galgóczi Erzsébetnek az 1957–1965 években készült, és folyóiratokban publikált riportjaiból áll össze a Kegyetlen sugarak c. gyűjtemény.
Galgóczi Erzsébet ezekben a riportjaiban is – csakúgy, mint szépprózájában – a mai társadalom egyik legjelentősebb alkotóelemének, a parasztságnak sajátos, de mégis az egész társadalom, az egész nép jövőjét meghatározó problematikáját boncolgatja, s egy sereg égetően fontos kérdésre keres megoldást. Válaszadásai szenvedélyesek, látszólagos ellentmondásosságát feloldja a tudatos felelősségvállalás, a belső elkötelezettség hevítettsége: széttéphetetlen szálak kötik alakjaihoz, mert nemcsak ismeri, hanem belülről érzi és éli és életüket, gondjaikat, és mert emberi létüket, fejlődésüket soha nem tudja különválasztani az egyetemes emberi létről, a kor társadalmának általános fejlődéséről, mindazt a belső és külső torzulást, hibát, ami akadályozza őket az egyetemes emberi-társadalmi fejlődésbe való bekapcsolódásba, kíméletlenül tereli haragjának ostorcsapásai alá.