Molnár Imre (szerk.) : Kegyelem életfogytig - Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumai Mycielskiné Esterházy Mária feljegyzései alapján

Várszegi Asztrik püspök, akkori pannonhalmi főapát előszavával.
Fekete-fehér fotókkal illusztrált.

A könyvben a magyar apától és lengyel anyától született Esterházy János (1901–1957) szenvedéstörténetével ismerkedhetünk meg. A kötet döntő részét a vértanúhalált halt felvidéki magyar politikus húga, Mariska naplója, levelei teszik ki. Emellett olvashatjuk Esterházy börtönjegyzeteit és kálváriáját, amelynek egyes stációit ő maga írta le a börtönben nála lévő könyvecskébe, melynek címe A Szent Keresztút, szerzője pedig Prohászka Ottokár.

Esterházy Jánost 1945 nyarán elhurcolták a Szovjetunióba; nővérének, Lujzának el kellett hagynia Csehszlovákiát, 1946-ban emigrált Franciaországba. A következő évben édesanyjuk is kénytelen volt elhagyni szülőföldjét. János gyermekeit édesanyjuk vitte magával Magyarországra, ahonnan előbb a fia, az ifjabb János, majd leánya, Alice is kijutott külföldre. Mariska a férjével, Franciszek Mycielskivel és öt gyermekükkel Csehszlovákiában maradtak, noha lengyel állampolgárságukat nem adták fel. Maradásuk legfőbb oka nem az volt, hogy Lengyelországban sem számíthattak különösebben jó bánásmódra, hanem az, hogy bíztak benne: Esterházy János visszatér a Szovjetunióból, s akkor szüksége lesz hozzátartozóira. Így is történt, csakhogy egészen másképpen, mint ahogy azt Mariska elképzelte. Fivérét koholt vádak alapján a Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte, majd családja és barátai közbenjárására a köztársasági elnök halálos ítéletét felfüggesztette, és életfogytiglanira, később huszonöt évre változtatta. Amnesztiában nem részesült, 1957. március 8-án a morvaországi Mirovban, a politikai foglyok börtönében hunyt el. Hamvai kiadatását ötven éven keresztül megtagadták.