Besse János, Ó-gyallai : Kaukázusi tudósításai

Közreadta és a bevezetőt írta: Vásáry István. Megjelent 500 példányban.

A magyar őshazakutatók közül talán Besse Jánosnak volt a legfordulatosabb, legkalandosabb élete. 44 esztendőt költött külföldön. Széles körű műveltsége, nyelvtudása (13 nyelven beszélt), átlagon felüli megfigyelőképessége, nyughatatlan természete, örök kíváncsisággal és állandó utazási vággyal párosult. Tudományos szempontból az 1829-1830-ban tett krími és kaukázusi útja járt a legtöbb eredménnyel, bár őshazakeresési, nyelvösszehasonlítási próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Elsősorban a Kaukázus tájairól, településeiről, népeinek szokásairól, nyelvéről, életéről közölt tudósításai tarthatnak számot az utókor megbecsülésére. Részletes beszámolókat közölt a kalmükök, tatárok, kabardok, karacsájok, abházok, cserkeszek életéről. Besse jelentésében helyi forrásokra hivatkozva azt állította, hogy öt kaukázusi néptörzs -- a dugur, a balkar, a kuljam, a bingizi és az uruszpie -- a magyarok leszármazottai. Megállapításait a tudomány később nem igazolta. Kiadatlan négykötetes élet- és útirajza halála után elkallódott.