kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Király Kelemen : Katolikus-protestáns egységtörekvés története Magyarországon
- leírás
- további adatok
Alig három évtizeddel ezelőtt lemosolyogták az egységtörekvőket. Javíthatatlan optimistáknak, álomlátóknak tartották őket.
A katolikus egységmunkásokra 1928-ban XI. Pius pápa a "Mortalium animos" Encyclicája alkalmazott hangfogót. Ebben a pápa komoly, alapos okokkal tiltotta meg, hogy a katolikusok az Egyházak Világtanácsa gyűlésein részt vegyenek. 1929-ben az uniós Pribilla S. J. nyíltan hangoztatta a paradoxont: "A keresztények belátják, hogy az unióra szükség van, de azt is, hogy képtelenek megvalósítani az egységet."
XXIII. János pápa óta viszont az egységtörekvés olyan világmozgalmi jelleget ölt, melyben a keresztény vezetők legtöbbje tevőlegesen vesz részt. Ma már katolikus megfigyelők vannak jelen a keleti egyház és a protestantizmus gyűlésein; az orthodox és protestáns megfigyelők és vendégek száma a vatikáni zsinat harmadik ülésszakán már 75-re emelkedett. A zsinat maga százszázalékosan (2,132 szavazat 11 ellen) szavazta meg az Ökumenizmust, ami annyit jelent, hogy ezentúl minden katolikus írónak, szónoknak, előadónak írásaikban, beszédjeikben szem előtt kell tartaniok a keresztények egységét.
Minket - jelenleg - a kérdés magyar vonatkozása érdekel. A legnagyobb örömmel állapítjuk meg, hogy az emigrált magyarság egyházi vezetői - nagyon kevés kivétellel - azonnal bekapcsolódtak a mozgalomba. A magyar egységtörekvésnek eddig legkimagaslóbb tényei (melyekről kiadványunkban részletesen emlékezünk meg): Európában a magyar evangélikusok és katolikusok között történt meg az első egyházi találkozó; az Egyesült Államokban pedig a magyar reformátusok és katolikusok között.
A katolikus egységmunkásokra 1928-ban XI. Pius pápa a "Mortalium animos" Encyclicája alkalmazott hangfogót. Ebben a pápa komoly, alapos okokkal tiltotta meg, hogy a katolikusok az Egyházak Világtanácsa gyűlésein részt vegyenek. 1929-ben az uniós Pribilla S. J. nyíltan hangoztatta a paradoxont: "A keresztények belátják, hogy az unióra szükség van, de azt is, hogy képtelenek megvalósítani az egységet."
XXIII. János pápa óta viszont az egységtörekvés olyan világmozgalmi jelleget ölt, melyben a keresztény vezetők legtöbbje tevőlegesen vesz részt. Ma már katolikus megfigyelők vannak jelen a keleti egyház és a protestantizmus gyűlésein; az orthodox és protestáns megfigyelők és vendégek száma a vatikáni zsinat harmadik ülésszakán már 75-re emelkedett. A zsinat maga százszázalékosan (2,132 szavazat 11 ellen) szavazta meg az Ökumenizmust, ami annyit jelent, hogy ezentúl minden katolikus írónak, szónoknak, előadónak írásaikban, beszédjeikben szem előtt kell tartaniok a keresztények egységét.
Minket - jelenleg - a kérdés magyar vonatkozása érdekel. A legnagyobb örömmel állapítjuk meg, hogy az emigrált magyarság egyházi vezetői - nagyon kevés kivétellel - azonnal bekapcsolódtak a mozgalomba. A magyar egységtörekvésnek eddig legkimagaslóbb tényei (melyekről kiadványunkban részletesen emlékezünk meg): Európában a magyar evangélikusok és katolikusok között történt meg az első egyházi találkozó; az Egyesült Államokban pedig a magyar reformátusok és katolikusok között.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Vallás > vallástörténet, teológia > |
kiadó: | Standard Press. New Jersey, 1965 |
cikkszám / ISBN: | 0056238 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 143, [1] |
könyv nyelve: | magyar |