Minden idők legerősebb sakkjátékosa, Garry Kaszparov negyvenkettedik születésnapja küszöbén, 2005. március 10-én a linaresi Annibal Szállodában tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy ez volt az utolsó versenyre hivatásos sakkozói pályafutásán, s ezután legfeljebb rapviadalokon indul majd el, valamint szimultánokat ad. Már 2005 januárjában, miután meghiúsult a Rusztam Kaszimdzsanov ellen Dubaiba kitűzött meccse, be akarta fejezni pályafutását, előbb azonban Linaresben még bizonyítani kívánta, hogy kilencedszer is meg tudja nyerni az esztendő legerősebb viadalát. Döntését azzal indokolta, hogy számára is világossá vált, hogy a sakkozásnak nem lesz egyetlen világbajnoka, más sakkozói célok viszont nem vonzzák. A sakkozás 13. világbajnoka 1985-ben szerezte meg a címét, s miután ötször megvédte, 2000-ben Vlagyimir Kramnyiknak engedte azt át. Hatvannál több nemzetközi versenyen, ezen belül mintegy húsz szupertornán győzött, és a sakktörténelemben először érte el a 2800-as értékszámot, valamint két évtizedig vezette sportága nemzetközi ranglistáját. A mai napig élő ember nem tudta túlszárnyalni legmagasabb élőpontszámát, amely 2851 volt. Mit tudhatott ez a kivételes képességű zseni, amit más nem? Milyen sakkalapelveket használt, és hogyan alkalmazta azokat játéka során, amelyekkel húsz éven keresztül a csúcson tudott maradni? Erre keresi a kötet a választ, és 170 halhatatlan Kaszparov győzelemmel támasztja alá annak valódiságát. A közölt játszmák fejben történő lejátszásának sem lehet akadálya, mert rekordmennyiségű, azaz közel 2000 diagram teszi élvezhetőbbé a könyvet, így némi sakktudással akár még sakktáblára sem lesz szüksége az olvasónak... "A sakk meghalt, Kaszparov visszavonulása szellemileg és anyagilag elszegényítette a sakkvilágot." (Hikaru Nakamura nagymester, USA) "Azt hiszem visszavonulása a legnagyobb veszteség, amely a sakkot valaha érte." (Praveen Thipsay nagymester, India)