Szakács Kálmán : Kaszáskeresztesek

A kaszáskeresztesek Hitlerék első, hazai utánzói voltak. Működésük a 30-as évek elején kezdődött, de a 30-as évek végén napjuk már leáldozott.
Nemcsak a zsidósággal, és annak elsősorban nagytőkés rétegével álltak szemben radikális antiszemitizmusukkal a "kaszások", hanem szinte kommunisztikus követeléseikkel az arisztokrata nagybirtokossággal, valamint vallásos megnyilvánulásaikkal (mely az alföldi szegényparasztság körében tért hódító újprotestáns felekezetek hagyományait követte) a hagyományos keresztény felekezetekkel. A személyi kultusz fölülmúlta bármely más hazai politikai szerveződés (még a rákosista rendszernek a) szintjét. Böszörményben hívei, és a nincstelen agrárproletárok egy politkai messiást, egy "Új Dózsát" láttak. Böszörmény így szinte minden támogatóját kiszorította pártjából és politikailag elszigetelődött. Radikalizálódását a horthysta hatalom nem nézte jó szemmel, s mikor 1936. május 1-jére állampuccsot szervezett, részint annak dilettantizmusa miatt azonnal szétverte azt a karhatalom. Böszörményt (több hívével együtt) letartóztatták. A "népvezért" 32 havi börtönre ítélték az 1937. október 17. és 20. között lezajlott per eredményeként, s ezzel egyetemben a pártja hivatalosan betiltásra is került. Híveinek többsége más nemzetiszocialista csoportokhoz csatlakozott.