Sorozat: JAK füzetek 9.

„A Fölöspéldány név úgy ragadt ránk, hogy 1979-ben [Györe] Balázs és [Kemenczky] Judit az Országos Széchényi Könyvtár Fölöspéldány Központjában dolgoztak. Ők nyomogatták a pecsétet a kiselejtezett könyvekbe: fölöspéldány. A név szinte magától tágult ki képzeletünkben, magától nyert egzisztenciális és ontológiai vonatkozást személyes és irodalmi sorsunkra, magától kínálkozott a haldokló évtized szellemének megnevezéséül.” (Szilágyi Domokos)

Szkárosi Endre (1952-2022), József Attila-díjas költő 2008-ban írta meg a Fölöspéldány csoport történetét:
1979-ben Kőbányai János, akit még a jogi karról ismertem, ahol ő eggyel felettem járt, a csöves kultúrával kezdett foglalkozni, és a Beatrice együttes egyik legnagyobb szószólója lett az értelmiség körében. Ezúttal egy olyan irodalmi-zenei estet akart összehozni a Fiatal Művészek Klubjában, amelyen egyrészt a Beatrice, másrészt olyan írók-költők vennének részt, akiknek a munkájában kitüntetten volt jelen a beat-zene tapasztalata. Ez lett a Beat-ünnep nevű rendezvény, amelyre Csató Károlyt, Györe Balázst, Kemenczky Juditot, Szilágyi Ákost, Temesi Ferencet, Turcsány Pétert és engem hívott meg. Az írók-költők többsége felolvasott, Ákos talán valamelyik hangosversét szavalta, én pedig, azt hiszem, a "Fogdadal"-okat és a "Militarista dal"-t adtam elő. A műsor előtt persze megbeszélést és némi próbát tartottunk a Beatricével, ennek során, mint az máskor is elő szokott fordulni, gondok támadtak az író-zenész kommunikációban. Kértem például egy feszes ritmust a "Militarista dal"-hoz, mire Feró kicsit tanácstalanul nézett rám: hát ezzel most mihez kezdjünk. Mire Donászi Tibi megszólalt: nekem annyi, hogy feszes ritmus, elég – és ütött valamit rögtön. Rengetegen voltak aztán az esten, az irodalmi része is kifejezetten jó hangulatban telt, utána pedig egy fergeteges Beatrice-koncert következett. Akkor még öten voltak, Gidófalvy Attila is ott műsorozott a billenytűs hangszerek fölött, valami űrhajóssapkában.

további képek