Rajz: Henry Flint, PJ Holden, Paul Davidson, Colin MacNeil, Carlos Ezquerra.
Fordította: Lunczer Gábor.

1-es Megaváros komoly nehézségekkel küszködik. Egy korábbi nagy csapásból (Day Of Chaos) még lábadozó város utcáin kevés a bíró, viszont egyre több az éhes száj. Ismeretlen banda fosztogatja Átokföldjén a város utánpótlásait és tartalékait. Mivel nincs elég bíró, így erősítést sem tudnak küldeni, ráadásul Dredd és Joyce bíró egy ír/angol politikai összeesküvés kellős közepébe csöppent, így a britek most a fejüket követelik. Hershey főbíró kénytelen a korábban bezárkózó Texas-városhoz fordulni segítségért, az ottani főbíró, Oswin pedig szívesen segítene is, hogy így fűzze szorosabbra a két amerikai megaváros kötelékeit. De ahogy a dolgok egyre jobban kezdenek kicsúszni Hershey kezéből, úgy válik egyre világosabbá, hogy valakik pontosan és előre eltervezték 1-es Megaváros bukását.

A kötet több, különálló epizód gyűjteménye, melyekből részenként, fokozatosan épül fel a nagyívű történet. Ennek a moduláris szerkezetnek köszönhetően lesz igazán izgalmas, sokszínű és változatos ez az eposz. Hiszen amíg a kizárólag Joyce bíró felvezetésére szolgáló első történet egy szimpla akciósztori 1-es Megavárosban, addig a Smaragdvér már egy politikai krimi Írországban – később pedig kapunk Átokföljén játszódó, a Mad Max hangulatát idéző posztapokaliptikus akciówesternt, vagy éppen londoni kémthrillert, hogy aztán újra a cyberpunkos Megaváros rafinált hatalmi cselszövései közepette találjuk magunkat. Ez a fajta műfaji, hangulati, stlílusbeli, sőt esztétikai változatosság pedig a Dredd-képregények sajátja, egyben legnagyobb erőssége is.

Michael Carroll biztos kézzel fűzte össze a különböző helyszíneken, különböző szereplőkkel zajló eseményeket egy szép ívű kerek egésszé, miközben számos régen nem látott klasszikus karaktert is ügyesen beépített a cselekménybe.
A rajzokban szintén visszaköszön a kellemes változatosság. A kötetben közreműködő öt művész mindegyike igazi, sokat próbált 2000AD-s veterán, és bár különböző stílust képviselnek, kritika vagy hiányérzet egyikükkel kapcsolatban sem nagyon merülhet fel, a rajzolóváltások egészen biztosan nem akasztják meg az olvasót menet közben. A kötet legmarkánsabb stílusú rajzolói, Henry Flint és Dredd bíró egyik megalkotója, a pár éve sajnos elhunyt Carlos Ezquerra külön említést érdemelnek.

További képek